Az amatőrnek nem nevezhető Amatőr Faesztergályosok mertek nagyot álmodni!

Mondhatni: "nagy fába vágták a fejszéjüket" .

Az egyre sűrűbb személyes találkozások, szakmai tréningek során merült fel annak igénye, hogy nyissunk ebből a viszonylag zárt világból, mutassuk meg a munkáinkat, munkafolyamatainkat, gépeinket azoknak is, akik nem közeli ismerősök, családtagok, rokonok, hanem objektív szemlélők.

Olyan kívülállók, akiknek nemcsak az esztétikai érzékük jelzi a szépséget - kinek kinek egyéni ízlése szerint -, hanem fontos és részükről elismert folyamat a kézi megmunkálása a fának.

Azok az emberek, akik nemcsak a szemükkel látnak, hanem orrukban érzik a fa illatát, ujjbegyük tapintás nélkül is érzi a fa rostjait, akik egy farönkből már a színe alapján fantáziálnak egy tárgyról, amire ha ránéznek, régi idők műhelyhangulata, mesterek halk, tanító szava, a sorozatgyártást még nem ismerő egyéniesség villan be.

Büszkén állunk ki a Nagyvilág elé: időt, pénzt, energiát nem sajnálva különböző utakon tanuljuk meg ennek a régi mesterségnek fogásait, melyek örömöt, sikert hoznak az életünkbe, a hétköznapok rohanásából kiszakítva űzik el másodpercek alatt gondjainkat legalább arra az időre, amíg a gép forog, amíg a véső nyele a tenyerünktől meleg...

Kellemes időtöltést ezen a honlapon is! -> HOFE